Az egykori Inka Birodalom romvárosa ami egy izgalmas és festői fekvésű régészeti lelőhely. Az Andok hegyei között húzódik nagyon nehezen megközelíthető, de nem lehetetlen, hiszen sokan ellátogattak már ide. A várost Pacsakutek Jupanki inka király 1450 körül építette, amelyet 1570-ben el is hagytak, majd 400 évig ismeretlen volt az emberek számára. A város klasszikus Inka száraz építészeti technológiával épült.
A tudósok ma úgy gondolják, hogy Machu Picchu valójában nem is volt igazi város, hanem az uralkodói réteg egy templomokból és palotákból álló komplexuma. A „várost” és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, majd 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította, 2007-ben pedig a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.
A természeti környezete már önmagában különleges, hiszen nagyon színes a növény és állat világa. A csúcsok magassága az 5000 métert is meghaladja, az itt található erdő sűrű tele orchideákkal, óriáspáfrányokkal, broméliákkal és zúzmóval. Az állatvilága is igen színes, hiszen az itt járók találkozhatnak, pumával, andoki kondorra, pápaszemes medvével vagy vörös szirtimadárral. Összesen 374 madárfajt tartanak itt számon.
A város lakóinak fontos volt a biztonság
Az Inka birodalmat egy 40 000 kilométeres úthálózat kötötte össze, melynek a részét képezte a Machu Picchuba vezető út is, azonban itt egyértelműen látható, hogy sokkal viszontagságosabb a közlekedés, mint a „nap utak” többi részén. Az itt lakóknak valószínűleg az volt a célja, hogy megnehezítsék a városba való bejutást. Ezt az is jól jelzi, hogy egy függő hídon is át kell kelni, aminek a végénél a város határán egy katonai laktanyai is elhelyezkedett. Azonban a város a valódi védelmet a természetnek köszönhette, hiszen a folyóvölgy felé karéjként három 700 méteres szakadék, a negyediken egy magasba szökő hegycsúcs alkotta a valódi védelmet.
Teraszok
Ezen a területen az emberek egyik legfőbb megélhetési forrását a teraszos földművelés jelentette. A teraszokat kavicsokból és agyag rétegekből alakították ki, melyekbe a saját hátukon hordtak termékeny földet a folyóból. Óriási erőfeszítés lehetett ezt a területet termékennyé tenni, de az Inka népek sikerült. Kukoricát, édesburgonyát, krumplit és gyógynövényeket termesztettek. Állattartás terén az alpakkát, lámát, vikunyát részesítették előnyben.
Vajon miért hagyták el a várost a lakói?
Az egyik elmélet, hogy 1525-ben himlő járvány törhetett ki, ami miatt rengetegen meghaltak és a túlélőknek menekülniük kellett a városból. Akkoriban az európaiak sok olyan betegséget hurcoltak erre a területre, amivel az őslakosok szervezete nem tudott megbirkózni. De mivel nem lehet tudni, hogy az a 160 ember, akiknek a maradványait megtalálták mibe hunyt el ez nem alátámasztható.
A második elmélet, hogy megsértették az egyik napszüzet és ez borzalmas büntetést vont maga után. Ennek a szörnyű tettnek a büntetése az volt, hogy halál várt az elkövetőre, a családjára, a szomszédaira és sokszor az egész lakosságra.